Teoriaim sokasaga

Az itt kozolt toeriaim - az altalam megfigyelt - paradox-ido-fizika vagy mas neven egzisztencialis-ido alaptorvenyein alapulnak, es nemely irasban fogok is hivatkozni rajuk!

Nehany alapveto fogalom tisztazasa

- Irracionalitas:

Metafizikai szemmel nezve
A jelentését a magyar ertelmezo szotarban neztem meg, esszerutlen, ertelmetlen.

- Egzisztencialis szemmel nezve:
A - metefizikai jellegu - racionalis ertelmezes pi aranyu paradoxonialis tukorkepe, ami azt jelenti, hogy a tapasztalt jelenseg azert ertelmetlen, mert rossz az ertelmezesi sorrendje.
Szoval az irracionalt az egzisztencialis fizikaban racionalisnak szamit. Egy egyszeru szo jatekkal elve. Mivel az irracionalitas a racio pi alapu paradox - onmagaba hajlo, mondhatni bele/be hajlo, angolul ez "in" - tukorkepe igy,
az irrancionalitas (metaforikus) egzisztencialis fogalmi megfeleloje az "in"-"pi"-"racio", azaz inpiracio. :D Tehat inspiracio.
Amit nevezhetnenk mas neven ihlet-nek is. Az ihlet pedig mindig spontan tortenik. Magyarul a spontan, inspiracios mozgas, az agy szamara logikailag ertelmezhetetlen es irracionalis.
Mindenesetre en a tovabbiakban inpiracionak fogom nevezni azt amit a racio irracionalitasnak nevez, hogy ne legyen keveredes.

Racionalitas:
Egzisztencialis szemmel nezve, a racio, az inpiraciok jellegi logikai alapu - linearis - ertelmezese.

Az egzisztencialis ido

Az egzisztencialis fizika berkein belul az ido inpiracios elven mukodik.
Ez azt jelenti, hogy amig az ido Einstein szerint - metafizikai jellegu, azaz - relativ, addig az egzisztencialis fizikaban az idore szubjektiv modon es ciklikusan tekintunk, melynek a mukodese igazodik az egzisztencialis fizika mind a 8 alaptorvenyehez.

Lenyegeben arrol van szo, hogy az ido onmagaban van jelen es folyamatosan onmagaba "zuhan" vissza, tehat ez egy ongeneralo folyamat, oly modon, hogy az ido merteket, nagysagat a metafizikalis terben letezo szubjektiv jellegek adjak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha bar latszatra csak a most letezik, valojaban a jovo-mult-most szubjektiv modon ujra es ujra letrejon es szubjektiv modon ujra es ujra visszazuhan onmagaba, azaz a mostban eltunik, mint ha a moston kivul semmi mas sem letezett volna, viszont az egzisztencialis torvenyek miatt ez folyamatosan egyre tobb es tobb metafizikalis jelleget - hatast illetve anyagot - "teremt" - latszatra a semmibol, valojaban atalakulasrol van szo, az egzisztencialis ido atalakul pl. tomegge, gravitaciova, energiava, stb. -, oly modon, hogy az egyes felesleges egzisztencialis ido elemek kitagitjak az egyes metafizikai jellegek szubjektivitasat.

Ez azt jelenti, hogy a tomeg az egzisztencialis sebesseg alternativaja, mig a gravitacio valojaban az egzisztencialis ido egy atalakult metafizikalis jellege. Illetve, hogy a tomeg es a gravitacio egymasnak a forditott aranyu - paradox - fuggvenyei (szerintem).
A metafizika berkein belul Einstein azt mondta, hogy az ido relativ es hogy a Fold gravitacioja valojaban egyfajta "ido-elhajlas".

Igaza van, pontosan errol van szo, de en nem ido-elhajlasnak neveznem, meg nem gorbuletnek neveznem, hanem ido-metamorfozisnak, azaz ido-atalakulasnak.

Szoval az egzisztencialis fizikaban az egzisztencialis ido modellje nagyjabol igy nez ki:

Az egzisztencialis idoben a szubjektiv mostok nem felteltetlenul vannak idoben egymas mellet, ez azt jelenti, hogy ha ket ember a ternek ugyanazon a pontjan all, de ket kulon idosikban teszik mindezt, a tudtukon kivul kepesek egymasra hatni, anelkul, hogy valaha is talalkoztak volna egymassal eloben. Sot, az igazat megvalva meg csak nem is kell a ternek ugyanazon a pontjan allniuk.

Hogy miert? Azert, mert a Fold onmaga korul forog, illetve a Nap korul is forog, az egesz Naprendszer pedig a Tejutrendszer viszonylagos kozepe korul forog. Ez a forgasi ido nagyjabol kb. 5125 ev, szoval annak az eselye, hogy ket ember a ternek ugyanazon a pontjan alljon a Fold nevu bolygon egy 5125 eves idocikluson belul ket kulonbozo idosikban egyenlo a nullaval.

Viszont, ha paradox veletlen modjan a Foldon kivul is letezik elet, es mondjuk tolunk 300 fenyevnyire van egy bolygo, ami ugyanazon a savon mozog, mint a Fold, csak egy masik Naprendszeren belul es itt-ott keresztezi azokat a pontokat, ahol 300 evvel korabban egy szubjektiv eloleny allt, akkor anelkul, hogy a metafizikalis idoben ido-paradoxon lepne fel, kepesek egymasra hatni szubjektiven.

Az idoutazas egzisztencialis szemmel

Az Einstein-fele relativitas elmelet szerint, az idoben lehetseges az ido-utazas, viszont, ha barmit megvaltoztatunk a multban, akkor az ido folyama egy uj medret vesz fel es a jelen atalakul egy alternativ jelenne, az elvegzett valtozasnak megfelelon.

Az egzisztencialis ido szemszogebol azonban ez az allitas hibás. Az egzisztencialis ido szemszogebol nezve, ha egy szubjektiv idoutazo valamikor a jovoben valahogyan visszamegy a multba, hogy valtoztatasokat hajtson vegre a multban, akkor az egzisztencialis torvenyek elso, hatodik es hetedik torvenye ertelmeben mindez mar megtortent. Magyarul az ido-vonalunk nem fog megvaltozni. Helyette az idoutazo lesz meglepve, hogy itt valami bibi van, a dolgok nem egeszen ugy vannak, mint ahogy kellene lenniuk, meg talan az is megfordul majd a fejeben, hogy nem az idoben utazott vissza, hanem egy masik dimenzioban kotott ki. Ilyen szempontbol viszont - valamilyen szinten nezve - igaza lesz, mert az alternativ idovonalak, az alternativ dimenziok idovel valamilyen modon kapcsolodnak egymashoz es eggye valnak. Egy szep hasonlattal elve, a Tisza-folyo idovel a Dunaba folyik. Szoval Einsten annyiban nezte be a dolgot, amikor megalkotta a relativitas-elmeletet, hogy "2 alternativ valosag mindaddig kulon mederben folyik egymas mellett, amig valamelyik idosikban olyan valtozasok nem allnak be, hogy a 2 idosik eggye valhasson".

Miert?

Azert, mert egyedul csak a most jellege allando - szubjektiv modon -, a jovo es a mult pedig folyamatosan tortenik, atalakul , folyamatosan jelen van egymasban, szoval O a modositas elotti - alternativ multban fog kikotni - es minden egyes valtoztatas amit tenni fog abban az idosikban - ha tud rola, ha nem - mar resze a tortenelmunknek. Azaz az egzisztencialis torvenyek hetedik-torvenye ertelmeben, a metafizikai idoben az okozatok hamarabb bekovetkeznek, mint az azt kivalto okok.
Amennyiben a jovoben nem fedezzuk fel az idogepet, az univerzum fogja megoldani helyettunk a problemat oly modon, hogy "furcsa termeszeti jelensegnek alcazva", nyitni fog valamikor es valahol egy ido-kaput (general egy-egy ido-vihart a metafizikai-ido egy-egy pontjan), ahol az eppen ott tartozkodo szubjektiv egyent vagy egyeneket visszadobja az alternativ multba es ez esetben ok fogjak ugy megvaltoztatni a multat, hogy az egzisztencialis-torvenyek elso torvenye ertelmeben a mostani metafizikai most letrejohessen.

Viszont a szubjektiv mostok 5125 evente az uj ciklus idoben a tortenesek altal felulirodnak, de valamilyen szinten kovetik az eredeti ciklus ido menetet, azaz az egzisztencialis torvenyek masodik, harmadik es negyedik torvenye ertelmeben mashogy rendezodnek el, egy lepessel fejletebb alapotban kovetkeznek be ujra.

Alternativ Urutazas:

Tetelezzuk fel, hogy Einsteinnek igaza van es a fenynel gyorsabban nem lehet utazni, mert a feny sebbessege minden korulmenyek kozott allando, ha a fenytol tavolodunk, ha szembe haladunk vele, ha 100km/h oraval megyunk es ha 1000km/h-val akkor is.
Persze - szerintem - Einstein teved. A feny sebessege nem minden korulmenyek kozott allando.
A feny sebessege az egzisztencialis fizikaban, az egzisztencialis idoben gyakorlatilag nulla, magyarul nem a feny vegzi a tenyleges mozgast, hanem a szubjektiv elemek teszik mindezt helyette es ily modon egy linearis ido egyenesen szemlelve olyan, mint ha a feny mozogna, haladna valamilyen iranyba. Hol sotet lenne, hol pedig vilagos. Ugyanis, az egzisztencialis torvenyek 8-adik torvenye ertelmeben, az, hogy a feny a terben a mozgas sebessegenek es iranyanak ellenere is allando, ezt feltetelezi. Tehat ez azt jelenti, hogy a metafizikai idovonalon nezve, az ido tobb pontjabol is, ugyanazt a fenyt latjuk, a mult, jelen es a jovo egy pontjaban ugyanaz a feny "jelenik" meg szubjektiv jellegkent, de mivel mi az ido kulonallo pontjain vagyunk eppen ezert, "elmozdulast" es "masik" feny jelenseget feltetelezunk.
Na kerem szepen, hogy kapcsolodik ide az urutazas lehetosege?
Amennyiben a metafizikalis anyag hajlik meg az egzisztencialis fenyhez kepest, nem pedig a metafizikai feny az egzisztencialis anyaghoz kepest, akkor az a csodalatos lehetoseg bontakozik ki elottunk, hogy nekunk nem kell olyan urhajokat epiteni, amik kepesek a fenynel gyorsabban utazni. Ugyanis, ha a fenysebessege gyakorlatilag nulla, de nem 100%-osan annyi, inkabb 0, tobbmillionyi nulla utan jon egy darab 1-es, akkor nekunk olyan urhajot lenne erdemes epitenunk, ami onmaga korul a metafizikalis anyagot gorbiti meg. Magyarul abban a pillanatban, hogy bekapcsoljuk a szerkezetet, elkezd energiat termelni -az egzisztencialis torvenyek otodik, hetedik es nyolcadik torvenye ertelmeben - egy c csucs elerese utan tobblet energiat termel es egy d pont utan a hajo "elveszti a tomegét", magyarul elkezd lebegni, inentol kezdve a hajoval barmilyen iranyu mozgast kepesek leszunk elvegezni, pontosan ugy, mint a legiero pilotai altal "korbeirt" ufo-k.
Tovabba egy ujabb csucspont elerese utan az urhajo a materialis vilag szamara szoszerint megszunik letezni.
Az egzisztencialis ido elv alapjan, tovabbra is letezni fog, de egy inpiracios elvu idoburokban, idopillanatban lesz jelen. Szoval, lathatatlanna is tudjuk tenni a hajot es igazabol arra is kepesek leszunk, hogy az egesz hajot "teleportaljuk" a legenysegevel karoltve az ur egy masik szegletebe, akar egy masik "alternativ" idovonalba vagy dimenzioba is.
Ezen elmelet szerint, ha leteznek ufo-k es ok ujra es ujra meglatogatnak minket, akkor ugy utaznak a sajat bolygojukrol ide hozzank -ugyan is ez a legegyszerubb megoldas - hogy a hajojuk onmagan belul nyit egy idokaput es egyszeruen csak belezuhannak a szubjektiv "jelenunkbe".
Hogy ertem mindezt?
A Fold forog onmaga korul, a Fold forog a Nap korul is, es az egesz Naprendszer is forog a Tejutrendszer korul, magyarul a Fold helyzete a vilagurben folyamatosan valtozik es 5125 evente nagyjabol visszater ugyanoda, de nehany fenyev kulonbseg azert adodhat valoszinuleg.
Szoval tetelezzuk fel, hogy a tejutrendszerben a Fold egy x sugaru koron mozog a galaxisunk kozepehez kepest ezen kor menten innen 500 fenyevre van egy masik lakott bolygo.
Ok ismerik azt a techonologiat amirol most irok es meg is valositottak, az egzisztencialis torvenyek hatodik torvenye ertelmeben, mindez lehetseges.
Szoval eltavolodnak a bolygojuktol es a hajo korul meghajlitjak az anyagot ugy, mintha az anyag egy tocsa lenne, az urhajo pedig egy vizcsepp es a vizcsepp eppen bele esne a tocsaba, szoval a hajon belul eltelik x ido, - most meg nem tudom mennyi, mert ehhez majd kesobb egy uj matematikai rendszert kell alkotnom, amivel le tudom vezetni a szubjektiv aranyokat - szoval a ter azon pontjan a szubjektiv idopillanat kitagul, a hajo eltunik, anyagtalanna valik, majd nagyjabol 500 evvel kesobb, amikor a Fold bolygo a galaxisnak abba a pontjaba er, - az egzisztencialis torvenyek 8-adik torvenye ertelmeben - ugyanazon a ponton a ter anyaga elkezd hullamozodni es a vizcsepp - az urhajonk - kibujik belole es abban a pillanatban a terben keletkezett hullam eltunik. :D Es ismet metafizikalis format oltott az ido-urhajo. Szoval innen mar csak annyi a dolgok, hogy elindulnak a Fold iranyaba es szetneznek rajta.
Ebben az ertelemben veve, ok nem mozdultak el sem idoben, sem terben sehova, egyszeruen csak vartak 500 evet, amig a Fold ideert, de szamukra, csak nehany perc telt el, egy masik ertelemben pedig, nyitottak egy idokaput a ter egy adott pontjan es 500 evvel kesobb ugyanott megjelentek, ahol eltuntek.
Szoval az a lenyeg, hogy 500 evet vissza utaztak az idoben, hogy eljohessenek meglatogatni minket, viszont, ha elindulnanak az 500 fenyevre levo bolygojuk felé, az lenyegesebben hosszabb utazas lenne szamukra, mint ez a megoldas, es akkor sem a sajat idovonalukba ernenek vissza, hanem hozzavetolegesen 499 evvel korabra. Ebben a szamban persze nem vagyok biztos, inkabb feltetelezes.

Az egzisztencialis pi:

Az egzisztencialis fizika elso es masodik torvenye ertelmeben a metafizikai vilagban az aranyok geometrikus alapon vannak jelen.

Szoval, amennyiben az egzisztencialis aranyok inpiracios elven vannak jelen, akkor az egzisztencialis torvenyek hatodik torvenye alapjan a metafizikai vilagban paradox-modon ennek az ellenkezojenek kell igaznak lennie, magyarul a pi erteke, nem egy irracionalis szam, azaz nem 3,14...vegtelen szammal generalva. Hanem paradox modon, egy racionalis szam, melyre hat az egzisztencialis torvenyek elso es masodik alaptorvenye is.

Szoval szerintem a pi erteke, azert 3,125 mert:

:D Jo, tudom itt most sokan nevetnek rajtam, mert ez kb. olyan hasrautes szeru levezetes volt.

Felvetodhet a kerdes, hogy miert pont 100-al osztottam el?

Nos, azert, mert 5x20-al az 100. :D

Igazabol nem tudom, en csak ugy gondolom, hogy a pi erteke valojaban 3,125.. :D

De logikailag nem tudom ugy levezetni, hogy bebizonyitsam, hogy tenylegesen ennyi.

Azt viszont el tudom mondani, hogy azert hiszek abban, hogy a pi erteke 3,125 mert ha beszorzom 10-el, akkor a kapott szam 31,25. :D

Jol van eleg a trefabol, arrol van szo, hogy egyszer regen odahaza, az osszes kor alaku pohar szajat es aljat az ele menten lemertem papirral es megmertem a sugarat is, majd a kapott elett (ami a kerulet) vissza osztottam az atmervel (ami 2r) es nekem sosem jott ki, a 3,14 vegtelen tizedesjeggyel, osszesen 40 vagy 50 merest vegeztem, mert a vegen mar nem csak a poharakat, hanem mindent lemertem ami kor alaku volt es fel is jegyzeteltem egy fuzetbe es egy esetben volt a hanyados pontosan 3,14, minden mas esetben a hanyados nagyjabol 3,05 es 3,125 kozott oszlott meg valahol ugy, hogy leginkabb a 3,12 kornyeken volt a legtobb hanyados erteke. Ezert hasznalom szamolasra a 3,125-os nagysagrendu pi-t. Mert nehez elfelejteni azt a tenyt, hogy 50 kiserletbol a pi erteke, csak egy esetben volt 3,14, holott a matematikai konyvekben azt tanitjak, hogy a pi erteke egy allando irracionalis szam es a pontos erteke, 3,14 vegtelen tizedes szammal a vegen. Mellesleg zarojelben megjegyzem, hogy Mezopotania volt az egyetlen kultura a vilagon, ahol a pi erteke 3 es 3,125 kozott volt.

Aki nem hiszi, amit mondok az merje le odahaza a kor alaku targyak elenek hosszat (ami a kerulet) es atmerojet es ossze el a kettot egymassal es ha 50-szer egymas utan megkapja azt a szamot, aminek az eredmenye 3,14vegtelenszamu tizedesjeggyel a vegen - meg nem tudom, hogy honnan, de fizetek neki 100.000 Ft-ot!

Nekem fogalmam sincs arrol, hogy ha a valosagban a korok pije nagyobb, mint 3 de kisebb, mint 3,128, akkor a Mezopotanian kivul az osszes tobbi orszag matematikusa es a tobbiek hogy a fenebe jutottak arra az eredmenyre, hogy a pi erteke 3,14...vegtelen tizedes szamjeggyel a vegen????????????????????????????????????????

Szoval az egzisztencialis fizikaban a pi egyenlo 3,125, mely leginkabb egy idealis maximum szamnak felel meg, ennel nagyobb pi, csak atlag 100-bol 2 esetben fordulhat - valoszinuleg - elo.
Gondolom a pi erteke azert nem allando, minden egyes kor alaku targy eseteben, mert a metafizikalis jellegeket az egzisztencialis torvenyek 4-ik torvenye hatja at, azaz hogy nincs ketto ugyanolyan, minden paratlan es egyedi. Ha a 3,14.... lenne igaz, akkor az egzisztencialis torvenyek 4-ik torvenye nem lenne igaz, mar pedig tapasztalatbol allitom, hogy a negyedik torveny letezik.

Nincs ket ugyanolyan, szoval vagy az univerzum baszott el kegyetlenul valamit, vagy a matematikai szamitasaink egy ismeretlen resze hibas. :)

Energiat termelo berendezesek:

Az egzisztencialis torvenyek es a inpiracios elv alapjan lehetseges ilyen gepeket epiteni. Mivel az idofizika, azaz az ido szubjektivitasa lehetove teszi mindezt.

Ugyanis ha az egzisztencialis idobol Einstein szerint gravitacio keletkezik, akkor metafizikai formaban a gravitaciobol is lehet idot nyerni. Ha egy berendezesen belul az ido kitagul, amikor a berendezes valamilyen erteke eler egy x csucspontot es atlepi azt, de azon kivul az ido ugyanolyan marad, akkor a gepnek onmagan belul szubjektiv modon tobb ideje van arra, hogy a gepbe valamilyen modon bearamoltatott energiat atalakitsa, es amikor ez az energia visszater a szubjektiv idosikbol, azaz a gepbol a normal metafizikai idosikra, akkor lenyegeben egy adott pillanatban 2 plusz idosikbol is hozza adodik az energia, meghozza a szubjektiv multbol es jovobol is a gepen belul, mely a normal idoben tobblet energianak tunik.

Szerintem ez az elve az energia termelo gepeknek. Alapvetoen a bevitt energia logaritmikus aranyban nagyjabol log(3) mertekben, de minimum log(2) mertekben megno.

Szoval Einstein egyik kijelentése szerint, amelyben azt mondta, hogy figyeld meg, hogy ha egy pillanatra odateszed a kezed tuzforro radiatorra akkor oraknak fog tunni, de ha egy gyonyoru No tarsasagaban toltesz orakat, akkor perceknek fog tunni.
Tobbek kozott ebbol a tenybol is allapitotta meg Einstein - szerintem - azt, hogy az ido metafizikai jellege relativ.

Amit viszont - ezt nem tudhatom biztosan - nem vett eszre, az az, hogy O szubjektiv modon tapasztalta meg az ido-hossz valtozekonysagat bizonyos korulmenyek kozott, es masok is szubjektiv modon tapasztaljak meg ugyanezt. Szoval nekem Einsteinnek, ez a kijelentese az egyik bizonyitekom arra, hogy az ido valojaban szubjektiv es ha erre szubjektiv modon egy ember kepes, akkor erre szubjektiv modon egy berendezes is kepes, hogy bizonyos korulmenyek kozott, a gepen belul a szubjektiv ido kitaguljon, majd osszehuzodjon, majd ujra kitaguljon es ujra osszehuzodjon es ra adasul ugy, hogy ha egy masik szubjektiv reszt vevo figyeli az esemenyeket, akkor szamara ugyanaz az ido szubjektiv modon mashogy teljen.

Mit bizonyit ez? Hogy oraknak tunik, ha megerintesz egy tuzforro radiatort?

Leginkabb azt, hogy a kezed szamara orak teltek el, mire kapcsoltal es levetted a kezedet a radiatorrol, de az idovonalban megsem keletkezett idoparadoxon, mert olyan, mint ha meg sem tortent volna az a nehany ora, csak a pillanat, azaz az ido kitagult es osszezuhant onmagaba vissza szubjektiv modon es minden plusz ido ami abban a szubjektiv kitagulasban keletkezett, amikor ujra osszehuzodott az ido es meg nem tortente valt, akkor az a plusz ido mennyiseg atalakult energiava, ami epp egeti a kezedet.

Pontosan ilyen alapon mukodnek az energia termelo berendezesek is szerintem, hogy a gep belsejeben az ido kitagul es osszezuhan, kitagul es osszezuhan, de a szubjektivitason kivuli masik szemlelo a sajat ido-szubjektivitasan belul nem tapasztalja ezt a jelenseget, csak azt, hogy a gepbe bevitt energia, nem tunik el, hanem log(2)-log(3) aranyban megno.

Ebbol mar nagyjabol vissza lehet - elvileg - szamolni, hogy a gepen belul nagyjabol mennyi ido telhetett el valojaban. Gyakorlatilag, ha olyan geprol van szo, ami magneses elemeket hasznal, pl. ket ellentetes toltesu magnes forog egymashoz kozel, de egymassal szemben es ra adasul egymassal ellentetes iranyba, akkor letrejon ez az effektus.

Az idojaras es az ido kapcsolata:

Az az erdekes osszefugges keltette fel a figyelmemet, amikor eloszor kijottem Angliaba, hogy az angolok az idojarast weather-nek nevezik, az idot pedig time-nak. Viszont, mi magyarok, vagy nagyon butak vagyunk, vagy az oseink voltak igazi zsenik es a nyelvunkbe kodolva hatra hagytak nekunk az osi tudasukbol dolgokat. Ugyanis mi magyarok, az idot ido-nek nevezzuk, es azt amit az angolok weather-nek hivnak, mi ido-jaras-nak nevezzuk.

Szerintem mindez nem veletlen. Az egzisztencialis fizika jellegu teoriamban a bolygonk idojarasa kulcsfontossagu helyett, szerepet kap.

Elso korben, tessek szepen egy picit tanulmanyozni, ezt a modellt:

(A Föld légköri áramlataira vagy szélrendszereire, valamint a trópusi sarki területek közti energia- és csapadékmegoszlásra magyarázattal szolgáló modell. Forrás: www.vilaglex.hu)

Mint ahogy a hetedik reszben kifejtettem az energiat termelo berendezesek esetében, hogy szerintem hogyan lehetseges az idot szubjektiv modon kitagitani es ez altal energiat termelni, ugy most elmondom mindenkinek, hogy mindezt nem en talaltam ki, hanem a Fold nevu bolygo evezredek ota igy mukodik, ha tudomast veszunk errol, ha nem. Az az igazsag, hogy a szukseges tudas ott van az orrunk elott, de mi meg sem hisszuk el, hogy fizikailag mindez lehetseges.

Miert? Mert a logika keretei kozott, mindez lehetetlen. Csak, hogy az a problema a logikaval, hogy a logika rossz esetben 1, jo esetben maximum 2 dimenzios, meg ritkabban 3 dimenzios. Einstein eseteben szerintem fent allt a 3 dimenzios logika/gondolkozas lehetosege.
Szoval tovabb folytatvan az idojaras es idovel kapcsolatos szubjektiv velemenyemet, azaz levezetesemet, a metafizikai ido es a metafizikai idojaras szorosan kapcsolodik egymashoz, azt is mondhatnam, hogy a ketto egy es ugyanaz.

Miert allitom ezt?

Tudosok megfigyeltek, hogy ha egy atomorat a foldon hagynak es egy masik atomoraval repulovel felszalnak a magasba, akkor mire leszalnak a bolygo felszinen valahol mashol az egyik atomora nagyjabol 1 mp-et fog kesni a masik atomorahoz kepest.

Mit is jelent pontosan ez a teny, ez az informacio az egzisztencialis fizika berkein belul?

Azt, hogy a Fold nevu bolygo a sajat idojarasa segitsegevel tobblet idot termel sajat maga szamara es a tobblet ido egy reszet vissza alakitja valami olyan jellegge, aminek a segitsegevel tovabbra is fent tudja tartani a sajat mukodeset.

Mi bizonyitja az elmeletemet?

Az, hogy ha eltavolodunk a "rendszer magjatol", akkor mi a Fold szubjektiv idejenek a kozpontjatol tavolodunk el es ugye a kozpontjaban joval tobb ido all rendelkezesre, mint attol tavolodva es ezt meresekkel is igazoltak a tudosok, ha tetszik nekik a kovetkeztetesem, ha nem.

Viszont ez a magyarazat atirja a geologia tudomanyat, ugyan is ez azt jelenti, hogy ezen elmelet ertelmeben nem igaz az amit a tudosok gondolnak a Fold belsejerol, azaz a Fold belseje nem csupa magma, lava meg ilyenek. Csak a Fold kozvetlen felszine all ilyen retegekbol, azonban a bolygo "belseje" ures. Ez egy lyukacsos bolygo es van egy bejarata is. Egy foberajarata. Nem ketto, nem harom, nem 5. Csak 1 darab. Ha jol sejtem ez a bejarat a Bermuda-haromszognel talalhato, biztosan nem tudnam megmondani.

Kesobb ezt a reszt, majd meg folytatom...

Az egzisztencialis Fold-bolygo:

Szoval, regebben is hallottam mar azt a legendat, hogy a bolygonk belul ures es egy masik vilag van belul, persze akkoriban mindez a szememben mesenek tunt.

Viszont, amikor kezdtem megerteni a fizikat szubjektiv modon es eloszor felalitottam magamban az egzisztencialis fizika torvenyszerusegeit, amit mas neven paradox-idofizikanak is lehetne nevezni vagy egyszeruen csak idofizika, mert vegeredmenyben nezve a metafizika az idofizika, az amit mi meta-nak nevezunk, az valojaban az ido atalakulasa. "Metamorfozis".

Szoval ahogy ebben a rendszerben kezdtem el reszekre bontani a tapasztalt esemenyeket, es utana ujra osszerakni az egzisztencialis fizika vagy mas neven a paradoxonalis-idofizika torvenyei szerint, akkor egy teljesen mas vilag bontakozott ki a szemem elott, mint amilyet most ismerunk.

Ha a vilagegyetem azon terulete ahol mi elunk, a Fold bolygo es kozvetlen kornyezete tenyleg a paradox-idofizika szabalyait koveti, akkor a Fold belseje lyukas es a legendak, igazak.

Mar pedig az egzisztencialis torvenyek 5-ik, 6-ik, 7-ik es 8-ik torvenye alapjan a Fold belul ures, sot lenyegeben belul valamivel tagasabb a "ter", mint idekint, az ido-fluktuaciobol, azaz a szubjektiv idotagulasbol kifolyolag es lenyegeben a bentieknek egy picivel tobb idejuk is van, mint nekunk.

Szoval egy egyszeru hasonlattal elve, ha a Fold belsejeben levo civilizacio es a kinti civilizacio ugyanabban a pillanatban kezdte meg a fejlodeset, pl. Krisztus szuletesenek a datumakor, akkor amig a kinti civilizacio 2001 ev alatt jutott el oda, hogy ket Being belerepuljon a WTC iker-tornyaiba, akkor egy ehhez hasonlo katasztrofa, ha belul hasonloan fejlodtek, mint mi kivul, mar legalabb 400 evvel korabban lezajlott a benti civilizacio eseteben.

Egy bizonyos ertelemben veve, az ami szamunkra meg csak a jelen pillanat, szamukra hozzank kepest mar a jovo.

Igy, ha a bolygo szubjektivitasat veszem figyelembe, akkor a tenyleges idovonal nem ugy nez ki, hogy mult-jelen-jovo, hanem valahogy ugy, hogy ...most, kitagul (jovo-mult-jelen) mintha sosem letezett volna eltunik - most, kitagul (jovo-mult-jelen) mintha sosem letezett volna eltunik - .... es igy tovabb. Es minden ami letrejott a szubjektiv most-ban, nem fog tenylegesen is megsemmisulni, hanem atalakul es a tenyleges most reszeve valik, valamilyen formaban.

Szoval elviekben belul a Fold nem csak lyukas, hanem valahol a Fold Eszaki es Deli sarka kozott huzott egyenes aranymetszes pontjain a deli es eszaki sarktol nezve elipszis vagy korpalyan van egy "napszeruseg", valami ami fenyt general, azaz vilagit mozog benne es ez teszi elhetove a Fold belsejet, csak ott egy kicsit mashogy zajlanak a dolgok. Bar feltetelezesem szerint, ott nem 1 ilyen ize van, hanem 3. 3 ilyen napszeruseg mozog egyutt odabent es ezek a mozgasok generaljak idekint a magneses mezot es meg nehany egyebb jellegeket.

Es gyanitom, hogy ha valaki a Fold felszinrol odateved az egyik bejarathoz veletlenul, csak akkor fogja megtalalni a bejaratot, ha szubjektiv modon keresi. Azaz nem leasni probal oda es nem bejutni akar oda, hanem az egzisztencialis torvenyek hatodik torvenye alapjan inkabb "ki-jutni" akkor innen, oda. Mert lenyegeben az a hely, nem itt van, nem ebben a szubjektiv most - idosikban, nem a felszinen van, hanem egy masfajta egzisztencialis jelleg es a mi sikunkkal csak idorol-idore interferal, azaz vannak idopillanatok amikor szinkronban halad a ketto egymassal es ki lehet jutni innen oda. Illetve onnan be lehet lepni hozzank.

Valoszinu, hogy az eltunt hajok es repulok nagy resze odakint kottot ki,abban a masik dimenzioban, de az is lehetseges a paradox-idofizikabol kifolyolag, hogy egy alternativ jovobeni vagy multbeni mostban kotottek ki es nekik - is - koszonhetjuk a szubjektiv mostunkat vagy nekik is koszonhetni fogjuk majd a kesobbiekben.

Az egzisztencialis számitásokról par szot:

Az elet igazi titkainak felfedezesehez, megfejtesehez - szerintem - 4 dimenzios logikara van szukseg - de a 4. dimenzios logika nem 4 sikot takar, hanem valojaban 5 sikot, ugyebar anyagtalan-gaz vagy legnemu, folyekony, szilard es plazma - , de a 4. dimenzios logika, az emberi elme szamara "irracionalis", azaz szokatlan, szoval a 4. dimenzios logikat egy szubjektiv szemlelonek evekbe telik kifejlesztenie, mert elsonek ossze kell kapcsolnia a pontokat onmagaban es utana eszre kell vennie, hogy az 5 kulonbozo pont, pontosan hogyan kapcsolodik egymashoz, onmagan belul meg kell tanulnia, hogy az egyik pontot, hogyan tudja atalakitani ugy, hogy a masik pontot kapja eredmenyul - veszteseg nelkul -, tovabba, hogy paradox modon az 5 pont az atalakitas ellenere is egyenlo legyen egymassal, ami azt feltetelezi, hogy mindez csak akkor lehetseges, ha a klasszikus gondolkodasi rendszerek csak egy sikuak, azaz feluletesek. Nekem konkretan 7 evembe tellett, mire ezt az ot pontot sikerult ugy osszekapcsolnom magamban, hogy a metafizika keretei kozott a, b, c, es d minden atalakitas ellenere egyenlo legyen egymassal, de mindez, csak ugy lehetseges, ha a=e, b=e, c=e, d=e es a meg b meg c meg d szinten egyenlo 1-vel.

Ez esetben a 4. dimenzios gondolkodasmod eseteben a klasszikus matematika szabalyai ugy modosulnak, hogy
a=0...1
b=0..2.
c=0.3..
d=04...
e=0
Tehat a metafizikaban a meg b meg c meg d = 04321 = e.

Mig az egzisztencialis egyenletekben
a=e=b, b=e=c, c=e=d, azaz a latszat ellenere a=b=c=d.

Viszont e=0-val, mig ha a meg b meg c meg d halmazait osszerakom, akkor e 04321 lesz. Viszont az e egy egzisztencialis szam, tehat, ha a tol d ig a halmazokat csak metafizikailag tudom osszerakni, metafizikailag e 04321 osszessege lesz, egzisztencialisan nezve viszont 0-val lesz egyenlo, mert az egzisztencialis matematika ertelmeben, finoman fogalmazva 1 meg 1 az tovabbra is csak - paradox modon - 1, mivel ugyan abbol az egzisztencialbol szarmazik mind a ketto.

Magyarul a metafizikai egyenletekben 1 meg 1 az ketto, 2 meg 2 az 4, 3 szorozva 5-el az 15, 25-nek a negyzetgyoke pedig 5.

Viszont az egzisztencialis egyenletekben 1 meg 1 az egy, 2 meg 2, az szinten csak egy, 3 szorozva 5-el megint csak egy, 25-nek a negyzetgyoke szinten csak egy.

Miert?

Mert a metafizikai szamkeszlet ugyanabbol az egy eredobol szarmazik, azaz az egzisztencialis halmazbol es a kapott eredmeny, az nem egy szamertek, azaz egy az nem 1, hanem egy az egy "szoveg-ertek", az az egzisztencial, tehat az egzisztencialis halmaz latszatra nem letezik, az csak egy szoveg-ertek es minden metafizikai halmaz szamai ebbol az egy tulajdonsagbol erednek, ennek az egynek a jellegei, megtestesulesei, feluletei, vetuletei, es az 1, 2, 3, 4, .... az egysiku gondolkodas halmazan belul egy szamertek, mig a halmazon kivul egy szoveg-ertek es az 1, 2, 3, 4 eseteben az a kozos tulajdonsag, hogy mindegyik szam egy-egy szoveg, azaz egy, ketto, harom, négy. Tehat 1=eggyel. 2 egyenlo 1-el. :)

Az asztralis-ido teoria:

En abban hiszek, hogy nincs ido. Pontosabban veve, az amit mi idonek nevezunk, az csak egy fogalom, egy olyan mertekegyseg, amivel a 2 napnygugta kozti eletunket es cselekveseinket merjuk, egy fajta tavolsag mero, intenzitas mero mertekegyseg.
Ugy ertem, hogy ha ranezek a napallasra a napallas megvaltozik, akkor a fold forgastengelye, a naphoz kepesti elmozdulas fuggvenyeben mert esemeny-tavolsag, mely magaban foglal mindent amit teszek, ebben a tavolsagban.
Ugy fogalmaznek, hogy ter. Egy kulso tér, amit onmagad korul latsz es egy belso ter. Ha te sok mindent cselekedsz, a belso tered kitagul es gyorsabbnak erzed magad es ritkabban nezzel az idomero orara, tehat a ket cikluspont kozott "intenzivebb" vagy, ha kevesebbet cselekszel, a belso tered osszezsugorodik, surubben bamulod az idomero eszkozt es lassabban telik az ido, mert az intenzitasod, luktetesed kisebb.
Szoval az amit mi idonek feltetelezunk, az a kulso ter es a belso ter aranyainak folyamatos valtozasa, ugy is fogalmazhatnek, hogy Einsteinnek igaza volt, akkor amikor azt mondta, hogy az ido relativ.
Ugyanis, ha hozza érsz egy tuzforro radiatorhoz, az intenzitasod a belso intenzitasod, hirtelen megno es ugy erzed, mint ha akkora tavolsagot tettel volna meg, amekkorat akkor teszel belul, amikor mondjuk futsz 1 kilometert.
Szoval az ido egy aranyszam, a kulso es a belso ter kozott.
Kulso dimenzio, belso dimenzio es te a ketto kozott vagy.
Ezzel letrehozvan egy 3-as egyseget a letezesben.
A tudomanyos hipotezisek, sik, linearis idorol beszelnek, mig az osi hipotezisek, ciklikus idorol beszelnek.
Szerintem a megoldas valahol a ketto kozott van.
Sem belul, sem kivul nincs ido.
A kulso vilagnak van egy intenzitasi hullamhossza, es neked, mint szubjektiv szemlelonek, belul is van egy intenzitasi hullamhosszod.
Amennyibben a ket dimenziot egy-egy korkent abrazoljuk a modellen, akkor az "ido" szamodra ugy telik, ahogy az egyik kor merete aranylik a masik kor meretehez.
Akkor vagy szinkronban a letezessel, amikor ez az arany 1:1. ekkor az ido erzet teljesen eltunik, a ter pedig szoszerint kitagul, szabadnak erzed magad.
Az ami benned tortenik belul, az a kulso vilagban is kibontakozik egyfajta tukor effektusban.
Ez azt jelenti, hogy azt amit most a jelenben teszel belul - onmagadban - pl. almodozol vagy akarsz valamit, az nem csak a jelenedre van hatassal es nem csak a jovodre, hanem a multadra is.
Mit ertek ez alatt?
Azt, hogy a dontes - amikor kinyilvanitod az akaratod - pillanataban egy pillanatra szinkronba kerulsz mind a 3 sikkal.
A kulso vilagot fel lehet bontani idoszeletekre, mult, jelen, jovo, de te ebbol mindig csak a most-ot erzekeled, a multra emlekszel, a jovot elkepzeled.
Az emlekezo memoriad egyben az elkepzelo memoriad is, magyarul ott vannak azok a szinek es elemek tarolva, amibol le tudod festeni a jovodet.
Ez azt jelenti, hogy a multad es a jovod egy es folyamatosan at alakul egymasba, magyarul ugy is fogalmazhatnank, hogy a jovo az nem letezik, csak a mult.
Es a jovoben mindennek az ellentete, ilyen-olyan formaban - tukorkepe - meg fog veled torteni, amit a multban tapasztaltal. A tukor a mostban van, a tukor maga a most.
Magyarul minden olyan tapasztalat, amit a multban belul eltel meg, kesobb ugy jelentkezik, hogy kulso szemlelokent eled at es forditva is, amit kivul tettel, azt most veled fogja valaki megtenni es belsoleg eled meg, ugyanazt a tortenest.
Arrol van szo, hogy nincs egyseges ido.
Idociklusok leteznek, az idociklus pedig a dontesed pillanataban keletkezik.
Oly modon, hogy a dontesed, meghatarozza a jovodet.
De mivel a jovovel kapcsolatos vizioid, ugyanabban memoriaszegletben vannak, mint a multbeli emlekeid, ezert amikor te meghozod a dontesedet, akkor a tudomanyos linearis idovonalon szemlelve a dolgokat, a te dontesed, most az ok, es ennek az oknak keletkeznek okozatai, de ezek az okok nem csak a jelenben es jovoben jonnek letre, hanem egyuttal a multadban is.
Erted?
Nem tudom, hogy miert es nem tudom, hogy hogyan, de barmit is fogok tenni a jovoben, barhogy is dontok, az nem csak a jovomre lesz hatassal, hanem visszahat a multamra is.
Oly modon, hogy a dontesem belul keletkezik, ez az ok, ezt en viszem tovabb magammal a jovombe, viszont a dontesemmel kapcsolatos hatasok, nem a jovobeni mostomban fognak letrejonni, hanem a multamban azaz a mostani mostomban es nem bennem, hanem rajtam kivul.
Megprobalom leirni, hogy mukodik:
Eldontod jovoheten, hogy elmesz kirandulni, eldontod, hogy idemesz es eldontod, hogy megakarsz ismerni egy ilyen es ilyen Not - valahol kapcsolodik a dolog a vonzas-torvenyehez - ami "ido" felett all - akkor amikor te igy dontesz, belul ennek megfeleleloen elkezded csinalni a napjaidat, es kivul keletkeznek hatasok, pl. nem a megszokott modon csinalod a napjaidat, mert tobbet szentelsz az internetezesre, stb. Viszont a dontesed igazi hatasai - okozatai - , mint ha csak ido utazo gondolatok lennenek, visszaternek a multadba es megkeresik azokat az elemeket a multban, amilyenre te lefestetted a jovobeni nyaralasod es tegyuk fel, hogy szoke not vizualizaltal magad melle, tisztan lattad Ot. Az a szoke No ott lesz, de O mar hamarabb eldontotte, hogy elmegy oda nyaralni ahova te, viszont amikor kivalasztotta a helyet, a te - hozzakepestbeli - jovobeni gondolatod/dontesed okozta a valasztasat, mert az o gondolata toltottsegileg vonzotta a te gondolatodat.
Es mindez ugy zajlik le, ez az egesz folyamat, az egesz vilagon mindenhol, hogy nincs hatassal az ido menetere. Nincs idoparadoxon. Ez a termeszetes allapot, hogy az amirol most almodozol - alomgondolat - az mar elkezdodott a multban, meg ki sem gondoltad, hogy mit akarsz, de az amit majd akarni fogsz a jovoben, mar "folyamatban" van es pontosan akkor fog letrejonni a talalkozasi pont, amikor tisztan tudod, hogy mit akarsz.
Es igy hatunk egymasra.
"Ido-utazo" gondolatokkal.
:)
A jovodet az erzesekkel fested le, de a gondolataid ontik formaba.
Az erzes adja az anyagot, a gondolat pedig a kulsot es a format. Abban a pillanatban amikor az erzeseidet es a gondolataidat sikerul szinkronba allitanod egymassal, azonnal teljesul amit akarsz, mert a "teremtes folyamata" mar azelott elkezdodott, hogy te elkezdtel rola abrandozni.
Ez az ido valojaban.

Kvantum-virag Teoria:

(Tanulmany)

Mi is az anyag valojaban?

Az anyag szubjektiv, ez alatt nem azt ertem, hogy nezopont kerdese, hanem inkabb azt ertem, hogy egy olyan szubjektivitás tukorkepe, ami a latason, hallason, szaglason es tapintason alapul. Ilyen ertelemben veve, az anyag 4 dimenzios formát olt elottunk, de az anyag, csak az elmenkben letezik. Mint tukorkep, azaz mint illuzio.

Bohr azt mondta, hogy az anyag olyan, mint ha egy hologram lenne, sot a meggyozodese szerint, mi egy hologram univerzumban elunk.
En ezzel a kijelentéssel nem ertek 100 szazalekosan egyet.

Az anyag onmagaban letezik, nem hologram es nem is materialis jellegu. Inkabb arrol van szo, hogy onmagunkon belul hova helyezzuk a szubjektivitásunkat.

Amennyiben azt fogadjuk el igaznak, amit az elmenk es a testunk erzekszervei kozolnek velunk, akkor az anyag eppen annyira materialis jellegu szamunkra, mint az a test, amelyben jelenleg elunk.
Viszont nekunk nem csak elmenk van, hanem lenyunk is. Az elme tobbnyire a fejre koncentral es a fej altal tapasztaljuk meg a vilagot. Viszonyt a lenyseg, nem csak a fejrol szol.

Az ember lenye az egesz teste. Magyarul, ha emberi lenykent tekintunk magunkra - nem pedig gondolkodo emberkent - akkor a szubjektivitásunk, mint szemlélö es gondolkodó lény, megszunik letezni, mert a szubjektivitas elme altali. Szerintem.

Van az eletnek egy olyan fajta megnyilvanulasa is, amit az erzekszerveink altal nem vagyunk kepesek felfedezni, de ha magunkba tekintunk, akkor eszrevehetjuk es megtapasztalhatjuk azt is. Ehhez arra van szukseg, hogy az elmenk figyelmet lefoglaljuk teljesen valami mással.
Amikor ez megtortenik a szubjektivitasunk megszunik es kepesek vagyunk egy olyan dimenzioban szemlelni a vilagot es az eletet, amit az elmenken keresztul sosem tudnank megtapasztalni. Pl. amikor belemelyedunk a munkankba es kozben kellemesen erezzuk magunkat, vagy barmi masba ami kellemes szamunkra.

Ez a dminezio pedig az elet szepsege, melysege.

Akkor most nezzuk a dolgok logikai jellegu reszet!

Ha az a bizonyos anyag amit az erzekszerveinkkel erzekelunk materialisak es a mi testunk is materialis, akkor minden amit az erzekszerveink altal tapasztalunk, az materialis a szemunkben.

Igaz?

Viszont, ha kepesek vagyunk kikapcsolni az elmenket/tudat kozpontunkat es megtapasztalunk valamit, amit csak ugy tudunk leirni, hogy a "dolgok melysege", azaz egy az erzekszerveink szamara nem letezo "valami", - mert mindez csak egy erzes bennunk, ami hat rank - mert nincs hozza materialis alapu erzekszervunk, csak lenysegi alapu erzekszervunk van hozza (a lelkunk), akkor ebben a kontextusban, ennek az allitasnak nem csak rank kell igaznak lennie, hanem az anyagra is, amit anyagnak fogunk fel.

Nem csak nekunk van melysegunk, nem csak az eletnek van melysege, nem csak a dolgoknak van melysege, az anyagnak is van egy olyan tulajdonsaga, amit az erzekszerveink altal nem vagyunk kepesek erzekelni, ez pedig az anyag melysege/szubtancialja/egzisztencialja,

De, ha mi kepesek vagyunk erzekelni onmagunkat a materialis erzekszerveink altal es a nem materialialodott erzekszervunk altal is, akkor erre nem csak mi vagyunk kepesek, hanem az anyag is, amit "szemlelunk".

Nekem ez a fajta logikai levezetés a bizonyitekom arra, hogy az az anyag, amit mi ismerunk es targykent konyvelunk el magunkban, azaz elettelennek... hogy is fogalmazzam meg?
Szoszerint nem az aminek gondoljuk, hisszuk.

Az anyagnak nincsenek materialis erzekszervei, de az anyagnak is megvan ugyanaz a melysege, mint nekunk. Ez azt jelenti, hogy az anyag tisztaban van a letezesevel es O is megtapasztalja onmagat akarcsak mi magunkat. Viszont az anyag nem gondolkodik, csak "erzekel". Az "erzesei" altal fogja fel a kornyezetét és onmagát.

Az anyagnak nincs tudata.
Az anyagsag legszebb resze, hogy nincs igazi kozpontja.
Nincs benne rend, káoszitáson alapszik a létezése.
De ez csak ranezesre kaosz. Azert kaosz, mert latod, hogy ott van, de nem tudod a reszeket beazonositani es felcimkezni, hogy mi micsoda ebben az egeszben.

Magadbol indulsz ki es a masikban onmagadat keresed. Ha benned rend van es kozpont van, akkor az amit szemlelsz, abban is igy kell lennie?

Igaz?

Hat nem, nem igaz. Itt tevedsz eloszor az anyaggal kapcsolatban.

Az univerzumban nincsenek se polcok, se belyegek.
Ez alatt azt ertem, hogy a Nap nincs a 12-ik polcon es nincs ra belyegezve, hogy Nap es igy tovabb.
A Nap ott van az orrod elott, menj ki az utcara es nezz bele. Elvakit a fenyessege, inkabb ra se nezel, tudomast se veszel rola, csak a fejedben letezik, oly modon, hogy tudsz a letezeserol.
Erted a dolgok osszefuggeset?
Erted, hogy miert mondom azt, hogy az anyag, nem az aminek "tudjuk"?
Az anyag nem letezik, az anyag, az csak egy fogalom. Egy illuzio a fejedben.
Az anyag ott van az orrod elott, csak vedd eszre Ot, oly modon, hogy ne legyen tudomasod a "micsodasagarol", csak szemleld, erintsd, tapasztald es akkor megerzed magadban az anyag melyseget. Es az anyag felfogja magat fedni elotted, a "lelki szemeid elott", de ezt nem csak az anyag fogja megtenni, hanem minden mas es mas is, akire vagy amire "lelekben" figyelsz.
Az a lenyeg, hogy addig amig ezt a fajta szellemiseget nem tudjuk atultetni a gyakorlatba, addig az "anyaggal" és minden mással kapcsolatos osszes tudomanyos kutatasaink "tev-illuzio" alapuak lesznek.

Mi a mostani allaspont?

Az anyag kettos termeszetu, anyag is es hullam is, soooot meg tudata is van, mert "kiszamithatatlanul" viselkedik. :)
Soooot, ha elektromikroszkoppal belenezzel az anyag belsejebe, akkor az ur nagysaga aranytalanul nagy az anyagban levo reszecskekhez kepest.

Elmondom mi a helyzet szerintem.

Kivul minden letezik, belul viszont nincs semmi sem. Belul minden ures, te is, en is, az anyag is.
Azert nincs belul semmi, mert rossz helyen keresed az "lényeget/anyagot".
Az az ugynevezett belulseg, tovabbra is a kivulseg. Belul-kivulnek fogod fel (dualis alapon), de valojaban se nem belul, se nem kivul. Azon tuli valami.
Ez egy felszines, elme alapu megkozelitesi modszer.

Ne a felszint kutasd, ne a felszinbol, ne a formabol indulj ki.

Az anyag, nem racio es nem is racionalizalhato. Az anyag irracionalis, de nem csak az anyag irrocionalis, az egesz letezes az.
Irracionalis es megis harmonikus egesz.
Mindent ugyanaz a harmonikussag hat at.

Ne a kozpontot vedd eszre, ne a felszint nezd. Szemleld a valosagot.

A valosagban nincs rend, a valosag kaosz alapu, de a kaoszban van harmonia. Ha tisztaban vagy ezekkel a "harmonia" alapu szabalyokkal/torvenyszerusegekkel, semmi sem rejtely elotted, mindent meg tudsz fejteni, csak turelem kerdese lesz. Ezek a "torvenyek" materialis formaban nem leteznek, meg is jelen van mindenben meg az anyagban is.
Kvantumfizika:

Ugy tunik, hogy a kvantumok vilagaban az okozat hamarabb bekovetkezik, mint az ok.
Ez nem csak a kvantumfizikara igaz, az egesz letezes ugyanilyen termeszetu.
Az okozatok hozzak letre az okot. Magyarul az ido-anyagon belul a kivalto esemeny hamarabb bekovetkezik, mint az azt koveto hatasok.

(Ezzel kapcsolatban nekem erre a jelensegre az a legegyszerubb magyarazatom az , hogy ha létezik ido a vilagon, bar szerintem mindez csak egy fogalom, akkor az a bizonyos ido-folyam nem a multbol folyik a jelenen keresztul a jovobe, hanem pont forditva, a jovobol folyik a jelenen keresztul a multba.)

Miért?

Szemlélteto pelda:

A multban ateltel valamit, nem tudod mi tortent, eled tovabb az eleted, aztan tortenik veled valami, "szerepet cserelsz" es raebredsz arra, hogy mi volt az oka.

Akkor mi is tortent veled?

A multadban vannak az okozatok es a jelenben az ok.

Most gorgessuk egy picit arrebb az idoegyenest.

Most zajlanak az eletedben az okozatok es csak kesobb fogod megerteni az ok-ot.

Ez mi, ha nem kaosz?

Hol ebben a rend?

Mutass ra nekem arra, hogy hol ebben a rend!

Mutass rá!

Olyan ertelemben ahogy gondoljuk nem letezik oksagi viszony.
Az okozat a tortenes, az ok a "megertese" a tortenesnek.

Az okozatot csak erzelmi alapon vagy kepes megerteni. De akkor abban a pillanatban amikor megtortenik, mert akkor vagy jelen - erzelmileg - amikor tortenik, nem pedig valahol a jovodrol almodozol. Elarulom a nagy titkot, az a helyzet, hogy ha tortenik veled valami, amit nem ertesz es epp a jovodrol almodozol kozbe, akkor gondolkozol almodozol es nagyjabol a jovonek abban a pillanataban fogsz erzelmileg radobben az okra, amikorra nagyjabol az ido egyenesben belegondoltad magad.

De ehhez neked nem kell eveket varnod. Nekem evekbe tellett, mire erre rajöttem.
Ha az anyagot erzessel szemleled, akkor az okozat es az ok szinkronba kerul egymassal.
Egyutt letezik. Azert leteznek egyutt, mert valojaban egyik sem letezik igazán. Az okozat es ok kozott eltelt ido az a "távolság", amit az okozat/történés az elméd es a szived között megtesz benned, a lenyedben. Ha ez nálad évek kérdese, akkor az azt jelenti, hogy elképesztü modon le van tompulva az erzekelesed es hogy nem vagy jelen erzelmileg sehol sem, csak tudsz a dolgokrol es ennyi. Tudod, hogy létezik anyag es igazabol ennyi.

Ha szinkronba kerulsz erzelmileg is a létezéssel, a kaosz továbbra is kaosz marad elotted es masok elott is, de te latni fogod a kaoszban a rendet osztalyozas es cimkezes nelkul, latni fogod a harmoniajat es a melyseget, hogy milyen szinten athatja a letezest. Mert az anyag felfogja fedni a lelki szemeid elott az igazi arcát neked és el fogja mondani neked a titkait, megfog nyilni elotted.

Bevezetés

Nem is tudnám elmondani, hogy mióta, de régóta figyelem a közvetlen környezetemben találhato anyagok viselkedését, természetét.

Nem állandóan teszek igy, csak amikor észreveszek az anyagokban valami mást, valami olyat, amit nem tanitanak az iskolákban és amiröl nem ir egy könyv sem.

Mielött ez a teória megszületett bennem - mely az anyagot egy olyan oldalról mutatja be, amely oldalát sokan nem ismerik - rengeteg furcsaságot tapasztaltam a kornyezetemben lévő anyagokkal kapcsolatban. Elso sorban peldaul a kulcs csomommal, a penztarcammal es az ongyujtommal kapcsolatban.

Szerintem mindenki járt már úgy, hogy letett valahova valamit és késöbb amikor visszament érte, már nem volt ott. És elkezdödött az agyalás, vajon hol lehet, ide is szoktam rakni, oda is szoktam rakni, itt sincs, ott sincs, akkor hol lehet?

Szép lassan ráfelejt az ember es egyszer csak eszebe jut, itt van, megnézed es tenyleg ott van.
Erre a jelenségre sok racionális magyarázat létezik, az egyik legkézenfekvöbb, hogy rosszul emlékszel. De mélyen belül magadban valahol mindig érzed, hogy ez nem igaz, valami más történt, amire nem tudsz magyarázatot adni, szóval éled tovább az életed, elfelejted ezt az egészet és egyszer csak valamikor ujra eltunik valami az életedben.

(Van, hogy te tunsz el es csak az elmeny marad meg, ez eleted legszebb pillanatainak az egyike.)

Nekem erre a jelenségre van magyarázatom, de a magyarázat irracionális természetü. Magyarul racionalis szemmel nezve hulyeseg, ostobasag.

Az irracionalitás - szerintem - azt jelenti, hogy akkor amikor történik nem érted, de ha visszatekintesz a multba az életed egy adott szakaszán és elkezded osszerakni a dolgokat - érzéssel - akkor egyszer csak - valahonnan - le esik a válasz. Hát persze.

Ezt maga az irracionalitás, nem létezik, nincs anyagi jellegü materiális formája, nem gondolkozik, de mégis áthat, átszö mindent. Mi lehet az irracionalitás titka?

A titka egyszerü. harmóniában van ömagával, a saját természetével, az Ö tudása nem formális, nem leirhato, nem materiális, nem idöleges, az O tudása állandó, az Ö tudása egy képesség, egy olyan képesség ami idö felett áll (anyag feletti), csak a hatása van jelen a mi létezésünkben, de nincs jelen materiális (más néven idüleges) formában.

Az amit mi materiálisként fogunk fel, fizakinak, az maga az "idö" is egyben. Ez nem tér, és ez nem tér-ido, a tér nem itt van, a tér máshol van, a tér az valami más,, a tér, az anyag mélysége. Az idö pedig maga az anyag felülete/formája/megtestesülése/teste. Más néven az anyag látható felülete, az anyag formája sosem állandó csak idüleges/ideinleges, folyamatosan változik. Folyamatosan mozog, spontán, szabályosan tancol, az örömét fejezi ki, a táncából ered a dallam, a dallamot nevezhetnénk hullámnak is. Hullámokat kelt a térben önmaga körül és ezek a hullámok visszahatnak rá, akkor amikor a hullámok visszahatnak rá és a hullámzás elér egy csucspontot - lent és fent is egyszerre -, a hullám elkezdi lemásolni az eredetit és átalakul az eredeti körül valami mássá, - szerintem - energiává - ez az energia a megtestesulse az anyag örömének, szeretetének . és ez az energia el kezd kisugározodni, szétterjedni belöle, de csak a felesleg, egy bizonyos mennyiség szükséges neki ahhoz, hogy ezt a spontán táncát, ami örömet okoz neki es dallamot, hangot ad neki, megtartsa, viszont a felesleget oda adja a "mindenségnek".

Ezt ugy érdemes elkepzelni, mint ha letezne valahol egy vegtelen tó és a tónak a felülete kristály tiszta lenne, semmilyen mozgás nem lenne rajta a felületén, csak maga a tó lenne, csendben, szeretetben, nyugalomban. Aztan egyszer csak a to egy x pontján keletkezne egy apró mélyedés és elkezdene hullámzani/lüktetni önmaga körül kifelé egy darabig a lüktetés hatására a hullám szétterjedne, és nem terjedne tovább, hanem megindulna visszafelé önmagába a mélyedés pedig hol elmélyülne, hol pedig kicsócsodna a vizböl és utána a vizhullámok egyszercsak eltünnének és - a kör bezárul - egy vizcsepp emelkedne ki a vizböl - anélkül, hogy a továbbiakban hatással lenne a tó felületére - és abban a pillanatban a tó ismét nyugalmi állapotban állna vissza - azon a ponton -, a felületén nem lenne mozgás, ujra kristálytiszta, nyugodt csendes lenne. És csak lebegne-lebegne-lebegne a to felett onmagában. Ez maga az irracionalitás, káosz, annak a folyamata és a születése, az a vizcsep az irracionális folyamatok egy szemlélteto magyarázata.

(Mit is irtam le tulajdonkeppen? Azt amikor egy vizcsepp belepottyan egy toba, csak itt a folyamat "ellenkezo iranyban" zajlik le. Nem belepottyan, hanem kiemelkedik belole, de a kiseri jelensegek ugyanazok.)

Szoval szerintem a targyak eltunesenek az a magyarazata, hogy akarcsak te, az anyag/ido/targyak is az ismeretlenbol a nem letezobol az idotlen térbol "erednek".

A felszinen eszreveszed, hogy pl. az ongyujtod nincs sehol (akkor epp nem létezik valamiért materialis formaban), de erzed, hogy ott van es meg sem latod, a lelkeddel erzekeled.
Racionalis ember az emlekezeteben keres, es vegig jarja azokat a helyeket, ahol "lehetseges" lennie.
(A kvantumfizikusok is ugyanezt teszik, azt gondoljak, hogy az anyag, amit keresnek, valoszinuseggekkent leteznek ebben a dimenzioban es a figyelmed hatarozza meg, hogy a létezesben hol bukkan fel. A racionalitás berkein belul nagyon okos emberek, meg nalam is joval okosabbak, nalam az a helyzet, hogy nem ertem a racionalis vilagot, logikus, kézenfekvo, olykor bonyolult, de sok esetben szamomra ertelmetlen. )

Szoval amikor feladod es nem figyelsz, akkor talalod meg ujra.
Az anyag jatszik veled. :) Azt akarja, hogy vedd eszre Ot, terj vissza ide, ne a fejedben, a kepzeleteidben maszkalj valahol mashol.

A mashol az tobbnyire, nem terben mashol, hanem idoben mashol. Jovo, mult, de sosem itt.
Az anyag beszel hozzad a sajatos nyelven es tanit teged. Ha odafigyelsz ra, elmeseli a titkaid is neked, olyan titkokat is elarul magarol, amit csak olyasvalaki ismerhet, aki laboratoriumi korulmenyek kozott kiserletezik a kvantumokkal, reszecskekkel es egyebb anyagokkal es racionalis modon irja le a kiserletei eredmenyet.

Az eltunt targyak jelenségánek a magyarázata - szerintem az -, hogy amikor valami eltunik es nem talalod, akkor valojaban nem tunik el, tovabbra is jelen van ott ahol hagytad.

Azonban, te azert nem talalod, azert nem latod Ot, mert idon kivuli lett es idotlenul szemlel teged es turelmesen var rad ott ahol hagytad. Varja a lehetoseget, hogy materialzalodhasson elotted.
Amikor letetted eppen mashol jartal, nem voltal itt, vagy a multban vagy a jovoben jartal kepzeletben. Ha a multban jartal, akkor egy olyan helyen fogod megtalalni, ahol szoktad hagyni meg egyebkent.
Ha a jovoben, akkor pedig nagyjabol az idoegyenes azon pontjan fog ujra megjelenni neked, ahol eppen akkor jartal. Szamomra feltunt, hogy az esetek tobbsegeben akkor nem talaltam valamit, amikor 1-2 perces, 1-2 oras vagy 1-2 napos tavlatokban gondolkodtam. Az anyag vegig ott volt, de nem lattam sehol, de ereztem, hogy ott van.

Van ennek egy franko (csalafinta) trukkje, hogy nagyjabol 3cm-es pontossággal pontosan ott találd meg, ahol megakarod talalni az elveszett targyat.

Ismerd fel a jelenséget es nevesd el magad, nevess ezen az egeszen es mond azt hangosan:
"-Na jó! Ne bujocskazz velem, tudom, hogy itt vagy, erzem a jelenléted, elolem nem tudsz elbujini, erzem, hogy pontosan ........ vagy! :D"

Csukd be a szemed, várj 15-20 mp-et es ne gondolj semmire, csak a legzesedre figyelj, csendben, nyugodtan lelegezz, es felejtsd el meg a letezeset, az emlékét is és a lehetséeges helyeit is az elveszett targynak.

Aztan nyisd ki a szemed es nezd meg ott, ahova mondtad az elveszett targynak, hogy 2tudom, hogy ott vagy". Ha meg mindig nem materializalodott ott, akkor nevess ujra (mert eppen szivat teged, mint az allat és jot nevet rajtad). Ha taskaba, vagy asztalon, vagy kabatban hataroztad meg a helyét, rázd meg erosebben, mintha csak betyuszott volna egy titkos/láthatatlan rekeszbe amirol nem tudsz es onnan probalnad kirazni eppen. Es akkor hirtelen ujra materializalodni fog a semmibol, mint ha eddig is ott lett volna, csak elkerulte volna valamiert a figyelmedet.

A razos technika eseteben a semmibol szokott le esni a foldre a labad ele. :D
(Tobbszor is jartam ugy, hogy az ov taskamban volt az ongyujtom, megyek ki ragyujtani, nincs benne. Kipakolom minden zsebbét, mindent kipakolok a foldre, razom-razom, ures.

Aztan kapcsoltam, elnevettem magam, hangosan kimondtam, "jo vicc haver, tudom, hogy ott vagy az ovtaskaban, erzem a jelenleted", visszapakoltam kozbe ovtaskaba mindent. Becsuktam szemem, magamban meg nevettem, isteni jo kedv jarta at a testem, de nem gondoltam semmire, csak kiuritettem az elmem es a legzesem figyeltem. Kinyitom ovtaskam, nincs benne. Fogom, el kezdem razni, - gondolom magamban itt kell lennie kozben - szoval elkezdem razni es egyszer csak le esik a foldre, de ugy, hogy nem az ovtaskabol esett ki. Akkor honnan? :D)

Nekem erre az az egyetlen magyarazatom, hogy az anyag nem az aminek gondoljuk.
(Pontosabban veve az anyagot "mi teremtjuk" - ontudatlanul - a gondolataink es erzeseink altal. Ha talalunk 2 fontot az utcan, nem feltetlenul biztos az, hogy azt valaki tenylegesen is elhagyta, az is lehet, hogy a "gondviselonk ajandekozta nekunk", amiert odafigyelunk ra. Magyarul azt a penzermet, sosem gyartottak le, egy gyarban sem, egyszeruen a semmibol keletkezett. Tudom, hogy hulyeség és nevetséges, de én ebben hiszek, a csodákban és abban, hogy mi magunk teremtjuk meg az eletunket es mindenunket onmagunk korul - sokszor a semmibol. :)

A Teóriám levezetése

Az anyag, pontosabban veve az anyagot alkoto reszecskek es azon belul is a kvantumok valamilyen uton-modon tisztaban vannak a letezesukkel, tisztaban vannak azzal, hogy "eppen micsodák" es erzekelik a kornyezetuket, egy bizonyos ertelemben veve, erzekelnek teged is es mindenki mast is es"alkalmankent" - de lehet, hogy allandoan - reagalnak rank.
Szoval ebben az ertelemben veve a kvantumok "elnek" egyfajta "elolenyek".
Ösztönösen es spontán viselkednek es a kvantumok - természetuknel fogva - engem leginkabb egy viragra, egy virag-sziromra emlekeztetnek.
Ha letezett valaha "teremtes" a vilagegyetemben, akkor eloszor ezek a "szirmok" jottek letre "a nem materialisbol"/"nem létezobol".
A nem letezo az a valami, ami szamunkra nem letezik, nem tudjuk elkepzelni, nem tudjuk felfogni, nem tudjuk leirni, de ennek ellenere a tudtunkon kivul is letezik, csak valamilyen tudtunkon kivuli "formaban".

Alapvetoen mit csinalnak a viragok ezen a foldon? A nap energiajabol taplalkoznak, novekednek, mozognak, tancolnak, es ami a legfontosabb az eletunkhoz szukseges oxigent termelik.
Na mar most, szerintem a kvantumok is ilyesmi jellegu elolenyek, csak a kvantumok "nincsenek foldhoz kotve". A kvantumok az ido felett allnak azaz idotlenek. Es a kvantumok - konkrétan szerintem - "valamilyen fajta" energiát termelö "isteni"/teremtö élölények. És ez az energia teszi lehetove "ezt a fajta letezest", szubatomikus szinttöl felfelé, amiben jelenleg mi is élünk.
Hogy hogyan is erdemes, mindezt elkepzelni?

Nagyjabol ugy, ahogy az alabbi abran szemleltetem:

(Az igazat megvalva nem lennék meglepödve, ha kiderülne, hogy ezek a szirmok "mi" vagyunk. A "megvilágosodás" mesterei, es az oket ovezo kultusz, iskolák, történetek, valamilyen formában, de mind beszámolnak egy "lotusz-virágról", ami az ember tudatosságának a megszületését, fejezi ki.

Sot, azt állitják, hogy minden emberben ott van a Buddha lehetösége. Az en szememben ez a "buddha lehetöség" az a bizonyos eleteszencia/szubsztancia/energia az, amit mi léleknek nevezünk. Szoval ilyen értelemben véve, a kvantumok nem csak onmagukban leteznek es nem csak az anyag reszekent leteznek, hanem "bennunk" is jelen vannak a szuletési pillanatunktol kezdve egészen a halálunkig. "Metamorfozisban" elunk veluk. Nevezhetném az élet ösi virágának is.)

Tudom hihetetlenül hangzik, de ezt a valamit megtapasztaltam, meghozzá ugy, hogy lazito gyakorlatokat vegeztem, amiben a testemben levo energiakat akartam felszabaditani es aramoltatni, és szabadon engedni, szoval, hagytam, hogy a testem olyan mozgásokat vegezzen, ami jol esik neki en pedig csak figyeltem, hogy mit csinalok, idovel az orom atjarta az egesz lenyemet es ugy ereztem, hogy kezdek elmelyulni onmagamon belul es egyre jobban csak melyultem-melyultem-melyultem es melyultem mig vegul ugy ereztem, mint ha 2-3 percre racsatlakoztam volna egy olyan dimenziora, aminek a szabalyai/torvenyei teljesen mások, mint a "mienk". Nem tudom leirni, egyszeruen csak mas volt es egyszer csak lattam "valamit" ott, amit meg sosem es "paratlan" volt, nem volt parja, nem volt meg egy ugyanolyan. A gyakorlat vegul is egy ora hosszas volt es ebben az elmenyben csucsosodott ki, amikor visszajottem es elmeseltem egy skype-on egy ismerosomnek, hogy mi tortent velem, a kovetkezo szavakat irtam le:

olyan volt, mint ha a "nem letezest" tapasztaltam volna meg, a semmit. de valojaban nincs olyan, hogy semmi, az is valami, a semmi valojaban az ismeretlen, a tudtunkon kivuli.

- Most nagyon felkavarta az erzeseimet ez az egesz gyakorlat, multkor nem volt ennyire intenziv es most olyan volt, mint ha ra kapcsolodtam volna par percre "valami olyan sikra/mezore/dimenziora, ahol csak a tiszta, lukteto, impulzitás létezik, ahol szoszerint csak letezel, de ugy, hogy nem vagy se megfigyelo, se megfigyelt, ahol nincs se csend, se nyugalom, se hang, csak maga a kaosz es ahol nem tudatilag, hanem energetikiailag tudsz a letezesedrol, erzed, hogy letezel, hogy vagy, de nem vagy "tudat". Ahol az elmeny, a tapasztalat vagy.
- olyan volt, mint ha a "tudtunkon kivuli" dimenziot tapasztaltam meg.
- es utana osszeallt a kep
- nem volt se egyseg, se dualitas, ez valami mas volt, kulonbozott mindentol amit ismerek.
- a tudtunkon kivuli dimenzio spontan, nincs tudata, nincs tudataban a letezesenek
- nincsenek gondolatai
- csak egyfajta "erzesei vannak", erzi onmagat, erzi a letezeset es erez mindent
- nem egy volt es nem is tobb, nem semmisseg volt es nem is mindenseg, egy idotlen-teretlen-formatlan-valami, ez csak tortenes, csak elmeny volt
- a spontan erzes altali tortenes
- de megis volt "latasa"/"felfogasa", de tudat-mentes volt
- luktetett, de nem aramlott, intenziv, eroteljes, sokkolo volt, de megis egy helyben allt mozdulatlanul, nem volt se hideg, se meleg, se gyulolet, se szeretet, nem letezett se gondolat, se energia
- "onmagaba mozgott".
- eskuszom ilyen kekes-lilas szinu volt, mint ha egy olyan eloleny lenne, ami se nem virag, se nem allat, se nem ember, se nem ufo, de megis olyasmi, mint a buddhista lotusz-virág
- es az a dimenzio nem volt se veges, se vegtelen
- szoszerint "egyedi" volt
- "paratlan"-
nem volt parja, nem volt ellentetje, nem volt meg egy ugyanolyan
- dualitason kivuli volt
- a dualitasnak az egyseg is a resze
- eppen ezert "egysegen" kivuli is volt az a valami
- spontan luktetett es onmagaba hajlott bele es vissza
- apro volt, hihetetlenul apro
- eskuszom, meg egy atommagnal is kisebb volt, de az intenzitasa es az a luktetese es a "mozgasi" energiaja, akkora volt, mint az egesz tejutrendszer osszes egitestenek az energiaja a kobon.
- olyan, mint ha egy "kvantum" lett volna.
- pontosabban veve nem is egy kvantum
- ez a kvantum belseje volt
- a "kvantum-mag" volt
- es a kvantumon belul nem volt energia, csak spontan mozgas, ugy ahogy jol esik eppen a mag szamara
- es ez a mozgas es ez a luktetes termelte az energiat
- a "fenyt".
- a vakito fenyt
- de a mag nem volt "fizikai"
- egyszeruen leirhatatlan es megfogalmazhatatlan
- de egyvalamire rajottem ez altal
- az univerzum nem dualis alapon mukodik
- hanem spontan alapon
- az univerzum csak ugy tortenik, magatol, onmaga altal, ontudatlanul, istenien
- ez a spontanaitas adja a szabadsagat
- es mi a szabadsagot ertelmezzuk tevesen vegtelennek
- az ismeretlen univerzum spontan tortenik, az ismeretlen univerzum spontan megtapasztalja onmagat a "mozgasa altal".
- leirhatatlan, ezt csak erezni és megtapasztalni lehet, onmagadon belul
- es meg csak a most sem letezik
- az ido fogalma a mult, jelen, jovobol all, ebbol a jelen, a mostanaban, a pillanat, a most
- de a most is, az ido linearis egyenesen helyezkedik el
- egy "logikai" sikon
- "a most sem letezik, meg a "pillanat" sem letezik", az egesz univerzum egy luktetes, aramlas nelkul
- csak tortenik, csak folyik, de nem ugy, mint egy folyo, az univerzum nem egy "ido-lancolat/ido-folyo", az univerzum csak egy fogalom erre, az "ismeretlenre", amit logikailag nem tudunk felfogni, az univerzumot csak megtapasztalni es megelni lehet, megerteni nem.
- durva, sosem hittem volna, hogy letezik egy ilyen "felfogas" is, tudatmentes, spontan-tortenes alapu 0. dimenzios felfogas/erzekeles.
- durva es nyers
- megis rugalmas es hajlekony
- energia-mentes
- mozgas-alapu
- paradoxoniális
- káoszáris
- spontánáris
- oromteli
- vegso soron az egesz vilag egy spontan tanc, dallam nelkul
- a tanc hozza letre a dallamot
- es a dallam termel energiat
- es az energia adja a szabadsagot
- pont ahogy a kvantumfizikusok tapasztaltak
- hogy eloszor az okozat jon letre utana pedig az ok
- mert azt feltetelezzuk, hogy egy targy csak akor fog mozogni, ha meglokjuk
- tevedes
- a targy/ANYAG onmagaban is képes mozogni/luktetni
- ha hozzaerunk a mozgasa megvaltozik
- azt feltetelezzuk, hogy nincs tanc dallam nelkul
- tevedes
- ebben az egyenletben a tanc az ok es a dallam az okozat
- masneven a tanc erzese
- erzekelese
- a tortenes erzekelese
- hozza letre a dallamot
- es a dallam visszahat a tancolora
- megemeli az intenzitasat
- es ez hozza letre a dualitas illuziojat
- ezert tudnak emberek neha olyan gepeket epiteni, amik energiat termelnek, tobbet, mint amennyit elhasznalnak
- mert a dualitás "csak az elmében létezik, az elme latja a vilagot dualisnak, mert nem erti
- ha kivul mozgok, akkor belul allok, ha belul mozgok, akkor kivul allok.

Nem tudom hogy leirni, mert en magam sem ertem pontosan, de ebben az univerzumban az ido csak egy fogalom, nem letezik, az univerzum allado, viszont a benne zajlo folyamatok ciklusosan ismetlodnek, nem egy folyam, hanem egy luktetes, olyasmi, mint a szivverés es ez keringeti az univerzum anyagát, de oly modon teszi, hogy "az ido befelé áramlik a jelenbe", logikai sikon nezve az ido a mult felol erkezik athalad a jelenen es visszatér a multba, magyarul az amit mi jovonek feltetelezunk, az is a mult, mert ciklusosan ismetlodnek a folyamatok, - oda-vissza (luktetes) - ezert tunik kaosznak es ezert lehetseges, hogy az okozatok hamarabb bekovetkeznek, - az ido valahonnan lefele folyik ebbe a pillanatba folyamatosan - mint az okok, viszont ebben az aramlásban, ebben a hatrafelé menetben, valahogy elore fele haladunk, folfele es az ami a multbol erkezik, az szamunkra mar elmult, es az ami meg nem tortent meg, az univerzum folyamatainak mar a mult.

Latom, de nem egeszen ertem, hogy ez pontosan miert is van igy?

Az Ummita Univerzum felfogas:

Olvastam az Ummita-eset dokumentaciojat - Aranyi Laszlo weblapjan - es ez a resz keltette fel a figyelmemet belole:

(A leirtakbol felvazoltam az elkepzelesem az Ummitak vilagnezetevel kapcsolatban. Azert is keltette fel az erdeklodesem ez az iras, mert amit ide leirtak, az nehany pontnal tokeletesen illeszkedik a "paradox-ido-fizika" teoriamhoz az egzisztencialis fizikan belul es kapcsolodik a kvantum-virag teoriamhoz is, ahol nem ertettem, hogy az ido termeszete miert kettos, de ugy erzem ez magyarazatot adott a kerdesemre.)

1. A két Világegyetem atomi szerkezete az elektromos töltés előjelében különbözik.
2. Iker-Világegyetemünkben nem ugyannyi galaxis létezik, mint a miénkben, és azon
galaxisok szerkezete sem ugyanolyan, mint nálunk.
3. A két kozmosz pontosan ugyanakkora tömeggel bír és ugyanakkora a görbületi
sugara, mely megfelel egy hiper-szféra negatív görbületének.
4. A két kozmosz egyszerre jött létre, ám az idejüknek az iránya nem tekinthető úgy,
hogy ugyanabba az irányba mutat.
5. Az iker-Világegyetemünk hatást fejt ki a mi kozmoszunkra. Ez az a bizonyos
aszimmetria, amely megmutatja, hogy az iker-Kozmoszunk galaxis-eloszlása eltér
a miénktől.
6. A két kozmosz egy kettős robbanás-összeomlás során keletkezett. A WAAM és
az U-WAAM két, egymáshoz csatlakozó világegyetem, ám soha nem lehet helyileg
meghatározni a létezését, mert nem különülnek el a térben. Kölcsönösen hatnak
azonban egymásra.
7. A galaxisok jelenleg „majdnem” állandó sebességgel haladnak.
8. Logikusnak tűnik, hogy amennyiben a galaxisokat nem valamiféle erőtér mozgatja,
akkor a tehetetlenség hat haladásukra, figyelembe véve a Világegyetem kezdeti
robbanásánál elfoglalt helyzetüket.
9. Mérőműszereink nem kifejezetten pontosak, egyébként észrevettük volna, hogy a
megfigyelhető vöröseltolódás nem konstans, ellenkezőleg, aszinuszos függvényt
követ, melynek periodikussága szinte észrevehetetlen, ám mégis kimutatható.
10. Az interferencia akadályozza meg a galaxisokat abban, hogy egységes sebességgel
mozogjanak.
11. Ezen ok miatt a Világegyetem korára vonatkozó méréseitek pontatlanok.
12. Az iker-Világegyetemünk ENANTIMORF.

Forrás: http://aranylaci.freeweb.hu/ummo/Az%20Ummita-case%20background.pdf

Szoval az Ummita 12 pontos leirasbol arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy az Ummitak hasonloan fogjak fel az Univerzumot, mint en magam es a leirtakbol ezt a modell rajzoltam:

Honlap készítés ingyen