Egzisztenciális Fizika
Talalkozas egy idegennel gyerekkent:
Tegnap Aranyi Urnak neztem egyik videojat a youtube-on, amelyben arrol meselt, hogy milyen talalkozasokat elt at idegenekkel.
Eldoltem aludni, aztan ma felkeltem csinaltam a napomat es eszembe jutott, hogy tizenevesen nekem is volt egy ilyen elmenyem, ezt a sztorit akarom, most elmeselni az esetleges olvasoknak.
Az a lenyeg, hogy szuleim elvaltak es mar a neveloapammal, anyammal es testveremmel eltem es jartunk "Fenyado klubba" evekig Szentesen az Ifi Hazba es voltak barataink es egyik baratunk "Tothermesz" aki surun at jart hozzank beszelgetni a dolgokrol, szoval sokat meditaltunk es surun jatszottunk "telepatikus jatekokat", arra gondolok, hogy leultunk egy asztal kore, elcsendesedtunk es egyikunk gondolt valamire es a tobbiek koncentraltak ra es ki kellett talalni mi az. De meg volt adva egy keret, mikre lehet gondolni. Haromszog, kor, negyzet, piros, kek, zold, sarga, feher, lila, ha jol emlekszem es egyik ilyen alkalommal amikor jatszottunk, termeszetesen csukott szemmel, azt vettem eszre, hogy a szemem egyik sarkaban egy eroteljes feny kezd megjelenni, kinyitottam a szemem es a tv es a nagy szekreny kozott, ahol egy nagyjabol 140 cm magas hangfal allt, a ter vilagitott feheren es ez a fenyesseg egyre nagyobb es nagyobb lett es mielott szolhattam volna a szuleimnek es a szobaba jelen levo tobbi embernek, szoszerint "egy zuhanast ereztem" es az ido eltunt, olyan ertelemben, hogy en tudtam mozogni a terben, de a szuleim es Tothermesz "bele voltak fagyva az idobe" mozdulatlanok voltak, minden megalt, nem volt semmi hang, az utcarol sem hallatszodot egyetlen egy hang sem, de onmagamon belul hallottam egy "dallamot" egyfajta rezonalast, egy kellemes, lagy, csendes dallamot es a feny jelenseg egyre nagyobb lett, es a ter hullamzott korulotte es aztan megallt a "lang" novekedese es a kozepe tajekan elkezdett kiszelesedni egy ajto, es abban volt egy folyoso, ami elhajlott, mint a Csillagkapuban, amikor belepnek a feregjaratba es a folyoso elkanyarodik es kiaramlott a folyoson keresztul egy leny es az ajton at belepett a szobaba es en totalisan megremultem tole, mozdulni se mertem es O mosolygott ram es intett a kezevel, maga ele emelte es koszont nekem, de ugy, hogy nem adott ki hangott, de a fejemben hallottam, hogy udvozol engem es a nevemen szolit:
"-Szia ............! Regota figyellek teged... "
Es folytatta valamivel a mondandojat, de arra mar nem emlekszem, hogy mivel.
Mert az a resz olyan, mint ha sosem tortent volna meg "szamomra".
Szoval egy ilyen "erzes - rezonancia - alapu" nyelven beszelt hozzam, csendben volt nem hasznalta az ajkait, de megis "hallottam" amit mond es ereztem, hogy "vibral" a ter korolottunk, mint ha csak egyfajta idoburokban lettunk volna jelen es igen, halk es lagy dallamot hallottam magamban folyamatosan, valamilyen "rezonans-zenet" es ebbol a "dallambol" ertettem meg mit mond es vegig mely szeretetet ereztem, az egesz ter fel volt toltodve valamilyen ismeretlen eroteljes, kellemes, energiaval es ereztem rajta, hogy a szandekai tisztak, azaz baratsagos es azt is erzekeltem rajta, hogy O erzekeli, hogy felek tole..
Szoval valamirol beszelt nekem "telepatikusan", de hogy mirol arra mar nem emlekszem, mert ... utana a kovetkezo emlekem mar csak az, hogy "visszazuhantam" a jelenbe, a feny es a leny pedig eltunt abban a pillanatban, lattam, hogy a szuleim ismet mozognak, az utca felol ujra jottek a hangok es "felkiabaltam", hogy:
- Uristen! Ti is láttátok ezt?
Anyamek meg neztek ram, hogy mire gondolok, mi tortent?
Elmeseltem nekik a tortenetet es volt egy ilyen ingank, amit a kezunkbe vettunk ilyen "L "alaku, szoval azonnal az anyam, es Tothermesz kapcsoltak es a kezukbe vettek az L ingakat es elkezdtek korbe jarni a szobat es azon a ponton, ahol a kapu megnyilt, az "inga" mindig ki ingott, elhajlott a "kapu" iranyaba.
Szoval az a lenyeg, hogy anya hitt nekem, elhitte amit mondok.
A lenyrol:
Nagyjabol akkorva volt, mint a hangfal, talan picit magasabb 140-150 cm.
(Szamomra olyan erzes volt, mintha hasonlo koru lenne O is, mint En, azaz velem egyidos, "tinedszer koru", de par evvel idosebb nalam. Emberi leptekben nezve olyan 16-17 eves.)
Hofeher boru volt, ruhatlan, a bore kisse fenylet, alkatilag kisse, mint a szurkek, de emberszerubb testartasa volt.
AZ arca is ember szerubb volt, a szemei emberszeruek voltak, azzal a kulonbseggel, hogy
a szemei kisse "fenyesek" voltak, kekesen-feheresen vilagitottak es korulotte kisse feketes korvonalak voltak, az volt a "szemoldoke", de nem volt szempillaja.
(Ilyen szemei voltak:)
A szaja hasonlo volt a mienkhez, de valamivel kisebb.
Az alla ici-picit csucsosabb volt a mienknel, a feje pedig kisse "ivesebb", de ennek ellenere is emberszeru feje volt.
(Nagyjabol ilyesmi fej-szerkezet:)
Magyarul olyan volt, mint valami atmenet az emberek es valami ismeretlen faj kozott.
Es nem volt haja, pontosabban veve lehet, hogy volt, de nem lattam, mert a fejet egy eros fenyesen vilagito aranyszinu-feheres gomb vette korul es csak a feje egy resze latszodott ki belole.
(Mint ahogy ezen a kepen korbeveszi egy aura gomb az illeto fejet:)
Az a lenyeg, hogy errol a fajrol meg soha, sehol nem olvastam leirast. Csak maximum hasonlokrol, peldaul az Andromediaiak, Eszaki-Rigoliak, Thelosziak, Ummitak, csak ennek a lenynek nem volt haja es alacsony volt.
Tudomasom szerint ez volt az egyetlen alkalom, hogy talalkoztam "vele".
Nem emlekszem ra, hogy azota valaha is talalkoztam volna vele, de itt magamban olyan erzes, mint ha "evekig a baratom lett volna" egy "elozo eletben".