Egzisztenciális Fizika
A sajat paradoxonom levezetese:
Az eletem folyaman sok minden tortent velem es 23 eves koromtol 30 eves koromig volt egy erzelmi jellegu paradoxonom, amit 7 ev alatt sikerult erzelmileg megfejtenem.
Szoval azota ennek a "technikanak" a segitsegevel fogom fel es ertelmezem az olyan dolgokat, amiket normalis esetben nem vagyok kepes ertelmezni.
Nevezhetnenk a "megfigyelo (szubjektiv lény) paradoxonanak" is.
Te letezel egy x vilagban, setalsz, belelepsz egy godorbe es elesel, de - az a godor egy paradoxon alapu godor volt - szoval nem a foldon talalod magad, hanem egy alagut rendszerben es innen ki kell jutnod, szoval elindulsz jobbra-balra kinyitogatsz ajtokat, evek alatt korbe jarod az egesz rendszert es nagy nehezen megtalalod a kijaratot, csak van egy kis bokkeno, a kijarat nem a falban van es meg csak nem is egy ajto, hanem a fejed felett van, egy nagy lyuk, ami a felszinre vezet es napfeny szurodik be rajta, de nincs se letrad, se kapaszkodo, se koteled, sehogy sem tudsz kijutni onnan es raadasul abban a veremben ott van egy ranezesre tokeletesen ugyanolyan ember es az utadat allja.
Szoval elsonek megprobalsz szembeszalni "magaddal", de nem sikerul a masik legyoz, aztan utana birkoztok egy darabig, mig vegul nagy nehezen legyozod magad, igen am, de meg mindig a godor melyen vagy es nem tudsz onnan kijutni a napfenyre. Ra adasul mire sikerult legyoznod magad, kis ido mulva ujra megjelenik a legyozott ened es ujra szembeszall veled es megint elkezdtek harcolni.
(Ez mondjuk nem a legjobb pelda, magamban konnyebb volt levezetni, nem tudom rendesen leirni, most, mert en ezt az egeszet, nem gondolati sikon, hanem erzelmi formaban vezettem le es erzelmileg dobbentem ra a dolgokra es ezekbol az erzelmekbol erednek a gondolataim, meglatasaim.)
Szoval, ra kell jonnod, hogy ez a labirintus, nem egy valodi labirintus, hanem egy paradoxonalis labirintus es hogy a masik te, az nem te vagy, hanem egy paradoxionalis te, a tukorkeped.
De mivel a masik te eredendoen beloled szarmazik, azaz O is a te reszed, ezert, ha O paradoxinalis modon letezik es nyilvanul meg elotted, akkor te is paradoxionalis jellemzoju vagy. Ebben az esetben, a paradoxonitas a termeszetes allapotod, a lenyed tulajdonsaga, lehetosege.
Magyarul, ha te egy paradoxionalis -jellegu - "létezésben" kuzdesz valamiert, akkor sosem jutsz eredmenyre, meg akkor sem, ha gyozol, mert tovabbra is ott vagy a godorben, nem tudsz kijutni onnan.
Szoval ha te paradoxinalis vagy es a labirintus amiben vagy szinten paradoxinalis, akkor a labirintusbol csak egyfelekeppen tudsz kijutni, kotel, letra es minden mas segitseg nelkul.
Paradoxinalis modon onmagad altal.
Az elso dolog, hogy azt a paradoxinalis tukorkepet, vagy mas neven "lenyt", ami szinten te vagy, csak mashogy, befogadod onmagadba, ha jo, ha rossz, mert az is te vagy es miutan egyesultetek es egymas reszeive valtatok, ujra eggyek letettetek, azaz 1 meg 1 az paradoxinalis modon 1. Szoval elsonek "elfogadtad onmagad". Masodik lepesben pedig ez utana nem probalsz kijutni a labirintusbol. Mert a probalkozas, a szenvedes, kinlodas metaforaja. Szoval feladod a kuzdelmet es erolkodes helyett, mely az energiaidat szetforgacsolja, szepen elengeded magad, elengeded minden ketsegedet es elengeded minden vagyad es remenyed es nem hiszel semmiben, csak magadban.
Ekkor tudod mi tortenik, ha elered ezt az "erzest"?
A paradoxinalis letezesben a paradoxon-labirintus (megszunik letezni, eltunik, mint ha sosem letezett volna, de egy masik szubjektivitas szempontjabol ugy is ki nezhet a dolog, hogy a paradox-labirintus) felemel teged a magasba, ugy mond sulytalanna valsz es egyszeruen csak "kilevitalsz" a godor bejaratan a szabadba, a napfenyes vilagra es amikor felertel egyszer csak magadra eszmelsz, megint azon az uton vagy ahol elestel, de a godor nincs ott, csak egy kavics van ott, abban buktal fel.
Kerdezhetnenk hova lett a godor es a paradoxinalis labirintus?
Sehova nem lett, paradoxon modom a paradoxon labirintus sosem letezett, mert az egesz letezes, az egesz univerzum nem egy targy, nem forma, szin, alak, hanem szubjektivitason beluli szubjektivitas, azaz onmagaban letezik es onmagaba hajlik vissza folyamatosan.
Az egesz letezes/teremtes fenylik a szeretettol es az egesz leteze/teremtes termeszetes tulajdonsaga a paradoxonitas. Ez a termeszetes allapota. Hogy sosem letezett ez az egesz, megis orokke itt van.
Ha nem lenne paradoxon, se te, se en, se semmi se lenne itt. Es az a legszebb, hogy ez a paradoxon univerzum letezik, ebben elunk. De valojaban sosem letezett se ez, se semmi mas. Sosem tortent meg megis emlekezunk ra.
Erted?
Mivel ez a letezes is egy paradoxonitas, ezert a te belso lenyed jellege is paradoxionalis, ezert te csak akkor fogsz kilepni a rendszerbol, akkor tudsz "kilepni a matrixbol", ha elfogadod magad, elengeded a vagyaid, nem kuzdesz semmi ellen es mindent elfogadsz magadban, es akkor az elet a nem létezés a kezeibe vesz teged es felemel egy magasabb tudatossagi szintre, neked nem kell semmi mast se tenned, csak ellazulni es elengedni magad.
Valojaban Te sosem kuzdottel magaddal, az elmed volt az ami harcolt onmagaval, mert az ido megtorte, tobb darabba es te ezt a folyamatot figyelted, ahogy a tobb belso szemelyiseg eli az eletet es harcol egymassal benned idonkent.
Egy bizonyos ertelemben veve addig, amig nem fogadtad el oket, nem valhattak ujra eggye veled es nem lehettek ujra a reszed, te nyomtad el oket, felelembol. Te nyomtad el magad, te kinoztad magad, te voltal a labirintus es te voltal minden, a fal, a folyoso, a kavics, te voltal minden akadalyod.
Ezek az akadalyok sosem leteztek, csak illuziok voltak, amit az elmed vetitett ki neked, de az elmed a reszed, es csak beloled tud meritkezni, epitkezni. Az illuziok, vagyak, akkor jonnek letre, ha feladsz valamit magadbol - a lelkedbol -, az elmed letor egy darabot beloled es alkot egy uj illuziot belole, de az uj illuzio ugy viselkedik, mint te, mert beloled van, ezt kell elsonek felismerned, ez a megvilagosodas elso ajtaja. Ezt erzelmileg kell onmagadban atelned es ugy mond megtapasztalnod. Es nem az elmed altal kell ertelmezni a dolgokat, hanem a benso lenyed altal, mert az vagy te igazabol, az elmed az csak egy biomechanikus processzor.
Hagyni kell az erzeseket felszinre torni es el kell oket fogadni, az elmed az egyetlen ami kuzd az erzesek ellen, neked az elmed viselkedeset kell felismerned, es ha ismered a paradoxonitas szabalyait, akkor tudod, hogy az elmednek kell megmondani a frankot, hogy "NEM, hagyd, hogy ez a rossz keresztul follyon 'rajtunk', mert ha akadalyokat gorgetsz az utjaba, hogy megallitsd, akkor csak keslelteted az idobeni athaladasat.
Ennel egyszerubben - jelenleg - nem tudom "kozvetitetni" azokat a (erre nincs szo, szoval) ...... amiket megtapasztaltam onmagam altal magamban es aminek a hatasara el tudom mondani mindenkinek - jelen esetben az olvasoknak - ezeket a "dolgokat". De nem is dolognak neveznem, hanem inkabb "egzisztencialis jellegu folyamatoknak'.
A legmelyebb szandekom pedig az, hogy - 'most, hogy megtalaltam magam' - nap, mint nap, csak csendet akarok onmagamban. Mert a "csend" az a valodi lenyed, a csend paradoxionalis, az egesz univerzum mozog, az egesz univerzum zajong, minden mozog es minden pulzal es minden zajong es felvetodik a kerdes, hogy akkor hogy, hogy letezik a csend?
(A csendes ember paradoxona:
Hogyan letezhet olyan ember, aki allandoan csendes, sosem szol egyetlen szot sem, meg is amikor masokkal beszelget, nem szol egyetlen szot sem, de masok halljak a fulukben halljak a hangjat, olyan, mint ha egy lagy dallam, muzsika szolna a fulukben?)
Az univerzum valodi paradoxona a csend, az vagy te valojaban, a vegtelen csend, a vegtelen szeretet, a vegtelen dallam... Sosem letezett egyik sem, vegig csak a vegtelen csend es nyugalom volt jelen, de te meg is hallod ennek a dallamat es a muzsikajat.
Szoval, ha hiszel onmagadban akkor nincsenek hataraid es ha hiszel onmagadban, akkor olyan, mintha "istenben" hinnel.
Amikor "egy vagy onmagaddal, akkor egy vagy az isteni univerzummal is". Szoval ekkor egyszeruen csak "isteni" vagy, es ahhoz, hogy "isteni" lehess, istenien erezd magad a borodben nem kell senki, csak Te es Te, ami a szubjektiv most-od. :D
Ekkor valsz igazi onmagadda, ekkor nyilsz ki, ekkor lesz beloled egy "buddhista-fele" Lotuszvirag. Egy kis Buddha, aki folyton-folyvast novekszik. Valojaban ekkor szuletsz meg.
Az elotte levo eleted sosem letezett. Minden amit tudtal tanultal az nem tudas volt, az csak elmelet volt. Akkor amikor belepsz az elso kapun a tudasod haszontalanna valik es csak akadalyoz a tovabb fejlodesben.
Abban, hogy tisztabban lathasd a dolgokat, az elso kapu utan, az elmeleti tudasod olyan, mint a tiszta egbolton a szurke felhok. Szoval az elso kapunal magad mogott kell hagynod ezeket a szurke felhoket, hagynod kell, hogy tovabb szaljanak, nelkuled es meg kell varnod, amig az egbolt kitisztul. Utana, ha keresztul nezel az egbolton, ezen a tiszta egbolton, a vilag minden tudasa ott fog heverni a labaid elott. Azert, mert a tudas valojaban nem elmeleti siku, nem egysiku. A tudas egy tulajdonsag, egy kepesseg, ami minden ember lenyenek a resze.
Nekem, nektek, mindennek es mindenkinek... hogy is fogalmazzam meg?
Kepesek vagytok.
A tudas valojaban nem tudas, hanem kepesseg. A metafizikalis tudas elmeleti siku. Az egzisztencialis tudas egy belso tulajdonsag, metafizikalis formaban nezve egy kepesseg.
Ti is kepesek vagytok arra, amire "en".
Dobjatok el az elmeteiteket, masok tanitasait, engedjetek, hogy ezek a szurke felhok tovabb szaljanak a megertesetek egboltjarol, engedjetek, hogy a megertesetek kitisztuljon es tisztan atlassatok az egbolton.
A megertes egboltjan.
A megertes es az ertelem nem ugyanaz. Ezt nagyon fontos, hogy megertsd.
Az ertelem elmeleti tudas siku, a megertes viszont bensoseges, eletteli, oromteli, szabad, spontán, szabalyosan olyan, mint ha egy lagy dallam muzsikalna az egesz lenyedben, hallod a fuledben, a lelkedben, az egesz testedben es erzel egyfajta spontan elet oromot, spontan vibraciot onmagadon belul ami termeli az eletoromot es ami megtörténik onmagától, ha megengeditek neki, hogy atfolyhasson rajtatok is.
Engedjetek meg magatoknak, hogy olyan konyvekbol legyetek kepesek olvasni, amelyek metafizikai formaban sosem leteztek es sosem fognak letezni. Ez a konyv pedig a "teremtes konyve" vagy mas neven a Biblia, a letezes-kodexe, a teremtes-kodja, nevezhetnenk sokfelekeppen az a lenyeg, hogy ha a megertes egboltja kitisztul bennetek is, akkor kepesse valtok arra ti is, hogy elolvassatok a "sohasem letezett" igazi Teremtes Konyvet.
Aki kepes olvasni ebben a konyvben, az barmilyen metafizikalis konyvet is kezdjen el olvasni a metafizikalis szemeivel, abban a konyvben nem csak a metafizikalis irast fogja meglatni, hanem - hogy is fogalmazzam meg? - erezni fogja az egzisztencialis irast is benne es az erzeseivel fogja elolvasni a "masik irast".
Persze ez nem minden metafizikai konyv eseteben vannak igy, mert vannak olyan konyvek is, melyekbe nincsenek egzisztencialis metaforak, csak tiszta es szaraz es kokemeny es jeghideg, es rideg elmelet van.
Letezik csoda, sosem letezett ez a vilag, ez az univerzum meg is itt van a szemed elott es benne elsz - ha erzesileg sikerult eljutnod erre a szintre -, nap, mint nap. Lehet, hogy egy nagy illuzio az egesz csupan, de ennek az illuzionak te is a resze vagy.
Ez mi ha nem csoda?
Vedd eszre te is ezt a csodat, es kezdj el vegre elni es orulni az eletednek. Szuless bele te is ebbe a teremtesbe es teremts, alkoss te is valamit. De mindekozben ne felejstd el ellatni a "szerepedet" is, masok eleteben